Családi bringázások

A 2016-os idény utolsó családi kerékpározását tartottuk a mai napon. Ha azt mondom, hogy 61 db kerék gurult ki a teniszpályától Károlytáró irányában akkor biztosan a fejetekhez kaptok. De aki ott volt az látta, hogy volt egy kerékpáros szerelvény is, aminek 3 kereke volt. Mielőtt elmerülünk a matematikában, eláruljuk, hogy 30-an voltunk.

Irány Károlytáró. Mint ahogy eddig is, a kisebbek egy rövidebb útvonalon közlekedtek, míg a nagyobb gyorsabb csapat egészen felkúszott, a régi bánya kis falujába. Így majdnem lefeleződött a társaság. 

Sajnos az időjárás hideg lehelete csapkodta arcunkat, ezért tudatosan egy olyan pulzusszámban tekertünk ahol a verejtéknek nem kellett nagyon csordogálni a bőrünkön, ez nagyban korlátozta volna a lefelé haladásunkat. Igen, ez talán már nem az igazi állóképesség fejlesztésű tempó, de nézzük az egészségmegőrzés oldaláról, kiváló programnak bizonyult. Akárhogyan is, közzel 40 km volt a túra.

Visszafelé bepróbálkoztunk a kristály múzeumba bejutni, de most már tudjuk, hogy az egy magán gyűjtemény, és akár nemzeti ünnep akár nem, itt fizetni kell (mert ugye más múzeumban nem). Hát őőő majdnem aranyrúdban. Azért 1-2 kristályt így is sikerült beszerezni. Máskülönben egy darab kő is nagy érték, ha a Marsról jönnénk érte.

11 óra után már javában visszafelé tekertünk. Előre látó ötlet volt a széldzseki, nélküle igencsak komfortzóna alá esett volna a kerekezés.

Ebédre mindenki otthon volt.